Látogatás a Suzuki Gyárba és az esztergomi Duna Múzeumba

Novemberben, abban a kiváltságban részesettünk a 6., 7. és a 8.osztály , hogy ellátogathattunk a Suzuki Gyárba. Hideg, esőre álló idő volt azonban a kedvünk mégsem volt borús. A bejáratnál mindenki védősisakot kapott. Szűkszavú kísérőnk mögött libasorban, türelmesen lépegetve, a látogatók számára festékkel kijelölt kis utakon jártuk be az üzemet. A dolgozók óramű pontossággal végezték a számukra kijelölt feladatsort. A futószalagon nem volt megállás, míg beillesztették, rögzítették a megfelelő alkatrészeket, az félkész autók addig is lassan cammogtak előre, a következő munkafázis színhelyére. Minden pontosan meg volt tervezve, az alkatrészeket a dolgozók adott feladatsorának megfelelően, felcímkézve, dobozokban tárolták. Mindenütt táblácskák figyelmeztettek a veszélyekre. Voltak olyan feliratok is, amik egy adott munkaterületen dolgozó munkás vagy brigád legnagyobb kárt okozó hibájáról tájékoztattak. Nevelő célzattal, hogy többet ilyen ne forduljon elő. Minden és mindenki a termelést szolgálta. Egy kijelző az aznapi előírt autószámot és a valóságban már elkészült autók számát vetette össze. Igen hatékony, precíz, ugyanakkor hideg és monoton világ tárult fel a szemünk előtt. Munkás legyen a talpán, aki több műszakban , óránként öt perc (!!!) pihenővel képes pontosan dolgozni ebben a hangzavarban és szemrontó neonfényben ! Az is meglepő volt, hogy sok nő dolgozik az üzemben, ugyanolyan nehéz fizikai munkát végezve, mint bármelyik férfi kollégájuk.

Bár aligha azzal a gondolattal távoztunk a gyárból, hogy majd a jövőben itt szeretnék dolgozni, egy szempontból mindenképp tanulságos volt ez a gyárlátogatás: ezután könnyebb lesz egy élettelen autó mögé képzelni azt a sok emberi erőfeszítést, pontosságot igénylő ezernyi mozdulatot, amitől egy halom alkatrész egyszer csak minket szolgáló közlekedési eszközzé alakul át.

A gépek világból csupán a természethez sokkal közelebb álló Duna Múzeumba látogattunk el . Csak ajánlani tudjuk mindenkinek , hogy nézzen be ide. A múzeum kiemelkedően igényes , interaktív és szemléltető kiállításanyaga számos területet látványosan és érdekesen dolgoz fel az idelátogató számára. Sokoldalú tárlatvezetőnk mesélt nekünk a képes tablók segítségével a Tisza szabályozásáról és Vásárhelyi Pál szerepéből. Egy korabeli berendezett utcarészlet segítségével Budapest szennyvízelvezető csatornarendszerébe is bepillanthatunk. Tárlatvezetőnktől azt is megtudhattuk, hogy a vízórát egy magyar órásmester találta fel; a mai vízórák is ezen az elven működnek.

A gyerekek talán legjobban az interaktív vízesmodelleket élvezték. Itt kicsiben kipróbálhattak különböző vízzel működő eszközöket, például a zsilipet vagy a hullámtörőt. Egy másik szobarészlet a nádas vízivilágával volt berendezve, sokat megtudhattunk az itt élő állatok életmódjáról.

Végül egy rövidebb vetítést során az árvízvédelem feladataiba nyerhettünk betekintést. A végére hagytam talán a legeredetibb szuvenírt: a lépcsőházba egy kis vízimalom modellt építettek, aminek (lisztőrlés híján) az volt a feladata, hogy a látogatók belépőjegyére pecsétet nyomjon.

Iskolánk elérhetőségei

Cím: 1119 Budapest, XI. kerület
Rátz László utca 4.

Telefon: 06 1 204 0847 (8-16 óráig)

Impresszum

Levélküldés

Térkép elérhetőségünkről