Kondás Zoltán
TALENTO
Talento: ez a szó immár
A múltunkat jelenti.
Lepörög előttem az a nyolc év, ami
E verset ihleti, és a
Nekünk ajándékozott, megalapozott jövőt hirdeti.
Tán rövidnek tűnik ez idő... De hosszú volt.
Ovisként láttuk meg iskolánkat,
Hát gimnazistaként búcsúzunk el,
Átadjuk a stafétabotot, termünket másnak,
Zümmögő, kisautó-tologatónak, kik még a homokozóban ásnak.
A jó öreg udvart is elhagyjuk,
Ahol oly sokat játszottunk régen,
A mászókán, a kisházban, a homokozóban.
Persze, nincs annyi csillag az égen,
Ahányszor kimentünk hógolyózni télen.
Tanáraink mások lesznek,
Változik minden, de minden...
Ám emlékezni fogunk az eddigiekre is,
Nyilván nem feldjük őket, igen.
Ildi nénit, ki annyit dédelgetett minket,
Jó tanácsokat kaptunk Tőle a jövőre nézve,
Angol nyelvet, vizsgát kaptunk Eszter nénitől,
Térképet, természetet Ria nénitől,
Testünk ismeretét Balázs bácsitól,
Molekulákat Kati nénitől,
Logikát és kedvességet Gabi nénitől,
Nevelést alsóban Andi és Adri nénitől,
Áldott útravalókat más mindenkitől...
Szép osztálytermeket, hawaii székeket, iskolát
Anikó nénitől...
Százezernyi emlék fűződik e helyhez.
Elképzelni se tud ennél jobb sulit egy gyermek.
Volt itt nevetés, szórakozás, buli.
Látja már a véndiák, érték ez a szó,
Amit sose lehet feledni: TALENTO.
